1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.

2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!

3 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!

4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.

5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?

6 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.

7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.

8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

9 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.

10 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.

11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.

12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.

13 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?

14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.

15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!

16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!

17 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.

18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,

19 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.

20 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!