Zsoltárok könyve 79

1Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették. 2Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. 3Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. 4Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. 5Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? 6Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; 7Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. 8Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. 9Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. 10Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. 11Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; 12És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! 13Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!