1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.

2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,

3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.

4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.

5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:

6 Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela.

7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!

8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.

9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!

10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.

11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.

12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.

13 Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.

14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.

15 Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.

16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.

17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.

18 Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.