Zsoltárok könyve 7

1Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt. 2Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem, 3Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító. 4Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben. 5Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet: 6Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela. 7Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet! 8És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba. 9Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint! 10Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket. 11Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket. 12Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik. 13Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt. 14Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait. 15Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül. 16Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált. 17Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága. 18Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.