Zsoltárok könyve 69

1Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. 2Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. 3Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. 4Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. 5Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! 6Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: 7Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! 8Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. 9Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. 10Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. 11Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. 12Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. 13A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. 14Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. 15Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; 16Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! 17Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; 18És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! 19Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. 20Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. 21A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. 22Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. 23Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. 24Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. 25Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. 26Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; 27Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. 28Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. 29Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. 30Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! 31Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. 32És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. 33Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! 34Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. 35Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! 36Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. 37És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.