Zsoltárok könyve 57

1Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. 2Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek. 3A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem. 4Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét. 5Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya. 6Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! 7Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela. 8Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! 9Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! 10Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. 11Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged. 12Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!