Zsoltárok könyve 50

1Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig. 2A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. 3Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. 4Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: 5Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet! 6És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela. 7Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. 8Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. 9De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; 10Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. 11Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. 12Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. 13Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? 14Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! 15És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. 16A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? 17Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! 18Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. 19A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. 20Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. 21Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat. 22Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: 23A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.