Zsoltárok könyve 37

1Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre. 2Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak. 3Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. 4Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. 5Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. 6Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. 7Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ. 8Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne! 9Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. 10Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. 11A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. 12Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: 13Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja. 14Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket; 15De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik. 16Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága. 17Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr. 18Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. 19Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban. 20De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el. 21Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó. 22Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok. 23Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. 24Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. 25Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. 26Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott. 27Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké. 28Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja. 29Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak. 30Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól. 31Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. 32Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt; 33De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik. 34Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok. 35Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa; 36De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található. 37Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. 38De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás. 39Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején. 40Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.