Zsoltárok könyve 36

1Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. 2A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; 3Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. 4Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni. 5Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. 6Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! 7Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! 8Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. 9Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. 10Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. 11Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre. 12Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. 13Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!