Zsoltárok könyve 32

1Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. 2Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. 3Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. 4Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. 5Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela. 6Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. 7Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela. 8Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. 9Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád. 10Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. 11Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!