Zsoltárok könyve 31

1Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. 2Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. 3Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. 4Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. 5Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem. 6Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten. 7Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. 8Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; 9És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. 10Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. 11Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim. 12Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem. 13Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. 14Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. 15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. 16Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. 17Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. 18Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. 19A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. 20Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. 21Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. 22Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! 23Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. 24Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! 25Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!