Zsoltárok könyve 2

1Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? 2A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: 3Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! 4Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. 5Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: 6Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! 7Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. 8Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. 9Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. 10Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! 11Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. 12Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!