Zsoltárok könyve 19

1Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. 2Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. 3Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. 4Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható: 5Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort. 6Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. 7Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől. 8Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. 9Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. 10Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. 11Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. 12Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van. 13Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. 14Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. 15Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.