Zsoltárok könyve 147

1Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! 2Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit; 3Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. 4Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi. 5Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa. 6Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. 7Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! 8A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken; 9A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak. 10Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; 11Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek. 12Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet! 13Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat. 14Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. 15Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete! 16Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port. 17Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt? 18Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak. 19Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. 20Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!