Zsoltárok könyve 140

1Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. 2Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! 3A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek. 4Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. 5Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet. 6Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. 7Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! 8Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján! 9Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela. 10A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. 11Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek! 12A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad. 13Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. 14Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.