Zsoltárok könyve 132

1Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; 2A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: 3Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; 4Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; 5Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! 6Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: 7Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! 8Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! 9Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! 10Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! 11Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; 12Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. 13Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: 14Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; 15Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; 16Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. 17Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. 18Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.