Zsoltárok könyve 116

1Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. 2Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben. 3Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. 4És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! 5Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. 6Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. 7Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. 8Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől: 9Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén. 10Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék. 11Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. 12Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? 13A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. 14Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt. 15Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála. 16Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. 17Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. 18Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt, 19Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!