Zsoltárok könyve 104

1Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! 2A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; 3A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; 4A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. 5Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. 6Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. 7Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. 8Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. 9Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. 10A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; 11Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. 12Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. 13A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. 14A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, 15És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. 16Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; 17A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. 18A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. 19Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. 20Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; 21Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. 22Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; 23Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. 24Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. 25Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. 26Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. 27Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. 28Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. 29Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. 30Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. 31Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; 32A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. 33Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! 34Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; 35Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!