Zsoltárok könyve 10

1Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? 2A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak. 3Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. 4A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. 5Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. 6Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba. 7Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. 8Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. 9Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. 10Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. 11Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! 12Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! 13Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta. 14Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. 15Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. 16Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről. 17A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel, 18Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.