Példabeszédek 30

1Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak. 2Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem. 3És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám. 4Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod? 5Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak. 6Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy. 7Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék. 8A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. 9Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével! 10Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen. 11Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja. 12Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott. 13Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak! 14Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket. 15A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég; 16A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég! 17A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak. 18E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom: 19A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval. 20Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt. 21Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el. 22A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van, 23A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának. 24E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések: 25A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét; 26A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat; 27Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki; 28A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban. 29Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár. 30Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől; 31A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani. 32Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed. 33Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.