Példabeszédek 3

1Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd; 2Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven. 3Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára; 4Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt. 5Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. 6Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat. 7Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. 8Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak. 9Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. 10Eképen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi. 11Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását. 12Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel. 13Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez. 14Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. 15Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá. 16Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. 17Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség. 18Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok! 19Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel. 20Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot, 21Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást! 22És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak. 23Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd. 24Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod. 25Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő; 26Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól. 27Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. 28Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér. 29Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled. 30Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged. 31Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd. 32Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka. 33Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja. 34Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet. 35A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.