1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond.

2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.

3 Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.

4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.

5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.

6 Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé.

7 A szegényt minden atyjafiagyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek.

8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer.

9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.

10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.

11 Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.

12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja.

13 Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése.

14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.

15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.

16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.

17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.

18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.

19 A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.

20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.

21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.

22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.

23 Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.

24 Bemártja a rest az ő kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.

25 Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.

26 A ki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és megszégyenítő fiú az.

27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétől eltévedj.

28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.

29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.