Példabeszédek 11

1Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki. 2Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van. 3Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja. 4Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból. 5A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen. 6Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek. 7Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész. 8Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba. 9Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak. 10Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van. 11Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol. 12Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat. 13A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot. 14A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van. 15Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz. 16A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot. 17Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat. 18Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos. 19A ki őszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt. 20Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek. 21Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul. 22Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága. 23Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag. 24Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. 25A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül. 26A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van. 27A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az. 28A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak. 29A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek. 30Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs. 31Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös! 32A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.