Példabeszédek 1

1Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei, 2Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére; 3Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére; 4Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására. 5Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat. 6Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére. 7Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják. 8Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. 9Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra. 10Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket. 11Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül; 12Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; 13Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; 14Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: 15Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől; 16Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására. 17Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: 18Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek; 19Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. 20A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát. 21Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit. 22Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?! 23Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek. 24Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; 25És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: 26Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek. 27Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. 28Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. 29Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották. 30Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. 31Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. 32Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. 33A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.