1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?

5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.

30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.