János Evangyélioma 10

1Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. 2A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. 3Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. 4És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. 5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. 6Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik. 7Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. 8Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. 9Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. 10A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. 11Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. 12A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. 13A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. 14Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, 15A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. 16Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. 17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. 18Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. 19Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt. 20És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá? 21Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit? 22Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; 23És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala. 24Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! 25Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. 26De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek: 27Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: 28És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. 29Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. 30Én és az Atya egy vagyunk. 31Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. 32Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? 33Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. 34Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? 35Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), 36Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! 37Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; 38Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok. 39Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből. 40És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada. 41És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala. 42És sokan hivének ott ő benne.