Énekek Éneke 1

1Énekek éneke, mely Salamoné. 2Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál. 3A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok. 4Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged. 5Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei. 6Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem. 7Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? 8Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. 9A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. 10Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban. 11Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel. 12Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem. 13Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál. 14Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem. 15Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok. 16Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő. 17A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.