Sámuel II. könyve 22

1Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből. 2És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem. 3Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. 4Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől. 5Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem; 6A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. 7Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe. 8Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő. 9Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle. 10Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt. 11A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel. 12Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket. 13Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének. 14És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott. 15Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat. 16És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától. 17Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem. 18Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam. 19Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem. 20Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem. 21Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem. 22Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől. 23Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el. 24Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól. 25Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint. 26Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy. 27A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás. 28Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat. 29Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet. 30Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom. 31Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak. 32Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? 33Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját. 34Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem. 35Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el. 36Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem. 37Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak. 38Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket. 39Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el. 40Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak. 41Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én, 42Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik. 43Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket. 44Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem. 45Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek, 46Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő. 47Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája. 48Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket. 49Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem. 50Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek. 51Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!