Korinthusbeliekhez írt II. levél 3

1Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek? 2A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember; 3A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. 4Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. 5Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: 6A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. 7Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt: 8Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? 9Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? 10Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. 11Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad. 12Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk; 13És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. 14De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; 15Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. 16Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. 17Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. 18Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.