1 A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára.

2 Megkegyelmeztél, Ur am, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát.

3 Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.)

4 Elfojtottad felindulásodat, megfékezted izzó haragodat.

5 Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé!

6 Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?

7 Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?

8 Mutasd meg, Ur am, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!

9 Hadd halljam meg, mit hirdet az Úr isten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.

10 Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.

11 Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.

12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.

13 Az Úr is megad minden jót, földünk is meghozza termését.

14 Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.