1 [Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús beszéde miatt énekelt az ÚRnak.](2) URam, Istenem, te vagy menedékem, szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem,

2 (3) hogy szét ne tépjék lelkemet, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak, ha nincsen szabadító.

3 (4) URam, Istenem, ha ilyet cselekedtem, ha álnokság van a kezemben,

4 (5) ha gonosszal fizettem a jóakarómnak, és tönkretettem azt, aki ok nélkül ellenségem volt,

5 (6) akkor ellenség üldözze lelkemet, érjen utol, és tiporja földre életemet, sújtsa porba dicsőségemet. [Szela]

6 (7) Kelj föl, URam, haragodban, emelkedjél föl ellenségeim dühe ellen! Kelj föl érettem te magad, és ítélj úgy, amint elhatároztad!

7 (8) Népek sokasága vegyen körül, és térj vissza fölöttük a magasságba.

8 (9) Az ÚR ítéli meg a népeket. Ítélj meg engem, URam, igazságom és ártatlanságom szerint!

9 (10) Szűnjék meg a gonoszok gazsága, és erősítsd meg az igazat, te, aki a szíveket és veséket vizsgálod, igazságos Isten!

10 (11) Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.

11 (12) Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap haragudhat.

12 (13) Ha nem tér meg a gonosz, kardját élesíti, megfeszíti íját, és célra tart.

13 (14) Halálos fegyvert fordít felé, és megtüzesíti nyilait.

14 (15) Íme, ha vajúdik benne a gonoszság, viszályt fogan, és hazugságot szül.

15 (16) Vermet ás, és mélyre vájja azt; de maga esik a verembe, amelyet készített.

16 (17) Visszafordul fejére mindaz, amit elkövetett, és visszaszáll fejére erőszakossága.

17 (18) Dicsérem az URat igazságáért, és dicsőítő éneket zengek a felséges ÚR nevének.