1 [Dávid tanítása.] Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.

2 Boldog ember az, akinek az ÚR nem tulajdonít bűnt, akinek lelkében nincsen csalárdság.

3 Amíg hallgattam, megavultak csontjaim a naphosszat tartó jajgatás miatt.

4 Míg éjjel-nappal rám nehezedett a kezed, ellankadt az életerőm, mint a nyári hőségben. [Szela]

5 Vétkemet bevallottam neked, bűnömet nem fedeztem el. Azt mondtam: „Bevallom hamisságomat az ÚRnak”, és te elvetted rólam bűnömet, amellyel vétettem. [Szela]

6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, amíg még megtalálhat. Ha a nagy vizek áradnának is, nem érhetik el őt.

7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg a veszedelemtől. Körülveszel engem a szabadulás örömével. [Szela]

8 Bölccsé teszlek és megtanítalak téged, hogy melyik úton járj; szememmel tanácsollak téged.

9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló és az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell szorítani az állát, másképpen nem enged neked.

10 Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik az ÚRban, azt ő kegyelemmel veszi körül.

11 Örüljetek az ÚRban, ujjongjatok, ti igazak! Vigadozzatok mindnyájan, ti tiszta szívűek!