1 Fiam, tartsd meg beszédeimet, és parancsaimat zárd magadba!

2 Tartsd meg parancsolataimat, és élni fogsz, és őrizd tanításomat, mint szemed fényét.

3 Kösd azokat ujjaidra, írd föl azokat szíved táblájára!

4 Mondd a bölcsességnek: „Néném vagy te”, és az eszességet hívd rokonodnak,

5 hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól és a beszédével hízelkedő idegentől.

6 Mert házam ablakán át, a rács mögül kinéztem,

7 és láttam a bolondok között, észrevettem a fiatalok között egy esztelen ifjút.

8 Az utcán ment, befordult a sarkon, egy asszony házához vezető úton lépegetett

9 alkonyatkor, a nap estjén és sötét éjszaka.

10 És íme, az asszony eléje lépett a paráznák öltözetében, csalfa szívvel.

11 Csapodár és féktelen, lába sem tud otthon nyugodni.

12 Néha az utcán, néha a tereken van, és minden sarkon leselkedik.

13 Megragadta őt, megcsókolta, és szemtelenségre vetemedve azt mondta neki:

14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadalmamat.

15 Ezért jöttem ki eléd, nagyon kerestelek téged, és most rád találtam!

16 Paplanokkal megvetettem ágyamat, egyiptomi szövésű szőnyegekkel.

17 Ágyamat mirhával, aloéval és fahéjjal illatosítottam.

18 Jöjj, töltsük az időt szerelmeskedéssel virradatig, élvezzük ki a szerelem gyönyörét!

19 Mert nincs itthon a férjem, messzi útra ment.

20 Egy erszény pénzt vett magához, csak holdtöltére jön haza.

21 És rávette őt mesterkedéseivel, hízelgő ajkával elcsábította.

22 Az pedig úgy ment utána, mint az ökör a vágóhídra, mint a bolond, aki csapdába szalad,

23 míg nyíl nem fúrja át a máját; vagy mint a madár, amely a kelepcébe siet, és nem tudja, hogy az életével játszik.

24 Ezért most, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szám beszédére!

25 Ne hajoljon szíved az ilyen nő útjai felé, és ne tévelyegj az ösvényein!

26 Mert sok sebesültet ejtett már, és sokan vannak, akiket megölt.

27 Háza sírba vivő út, amely a halál hajlékába vezet.