1 Aztán felkerekedett az egész sokaság, és elvitték őt Pilátushoz.

2 Így kezdték vádolni: Úgy találtuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy a császárnak adót fizessünk, és azt állítja magáról, hogy ő Krisztus, a király.

3 Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig így válaszolt: Te mondod!

4 Pilátus azért azt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.

5 De azok erősködtek, és azt mondták, hogy tanításával fellázítja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.

6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e.

7 Amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, mivel azokban a napokban ő is Jeruzsálemben tartózkodott.

8 Heródes pedig nagyon megörült Jézusnak, mert már régóta szerette volna őt látni, mivel sokat hallott felőle, és remélte, hogy majd valami csodát tesz a szeme láttára.

9 Hosszasan faggatta, de ő semmit sem válaszolt neki.

10 A főpapok és az írástudók is ott álltak, és nagy igyekezettel vádolták őt.

11 Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, és kigúnyolta, majd fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.

12 Heródes és Pilátus ezen a napon lettek barátok, mert korábban ellenséges viszonyban voltak egymással.

13 Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,

14 és azt mondta nekik: Elém hoztátok ezt az embert, mint a nép lázítóját, és íme, én előttetek kihallgattam, és semmi olyan bűnt nem találtam benne, amellyel vádoljátok.

15 De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.

16 Megfenyítem tehát, és elbocsátom.

17 Az ünnep miatt ugyanis szabadon kellett engednie egy foglyot.

18 De az egész sokaság felkiáltott: Végezz vele, és bocsásd el Barabbást!

19 Ez utóbbit a városban kitört valamilyen lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe.

20 Pilátus ekkor ismét hozzájuk fordult, mert szerette volna szabadon engedni Jézust.

21 De azok egyre csak kiáltoztak: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!

22 Ő pedig harmadszor is azt mondta nekik: De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halálra való bűnt nem találtam benne, megfenyítem azért, és elbocsátom.

23 Azok pedig hangos kiáltozással ostromolták, és követelték, hogy feszítsék meg, és győzött a kiáltozásuk.

24 Pilátus úgy döntött, hogy enged követelésüknek,

25 és elbocsátotta nekik azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

26 Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki éppen a mezőről jött, és arra tették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.

27 A népnek és asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik gyászolták és siratták.

28 Jézus pedig feléjük fordulva azt mondta: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket,

29 mert jönnek majd napok, amelyeken azt mondják: Boldogok a meddők, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!

30 Akkor azt kiáltják a hegyeknek: Essetek ránk! És a halmoknak: Borítsatok el minket!

31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?

32 Vele együtt két gonosztevőt is vittek kivégzésre.

33 Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívnak, megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

34 Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.

35 A nép ott állt és nézte, a főemberek pedig gúnyosan megjegyezték: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!

36 A katonák is odamentek, csúfolták, ecettel kínálták,

37 és azt mondták neki: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!

38 Felirat is volt felette, görög, latin és héber betűkkel: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.

39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így szidalmazta: Nemde te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!

40 De a másik megdorgálta ezt mondva: Te nem féled az Istent? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

41 Mi ugyan jogosan, mert cselekedeteink méltó büntetését vesszük, de ő semmi rosszat nem cselekedett.

42 És azt mondta: Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba!

43 Ő így felelt: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

44 Már körülbelül hat óra volt, és sötétség lett az egész földön mintegy kilenc óráig.

45 A nap elsötétült, és a templom kárpitja középen kettéhasadt.

46 Jézus pedig hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le a lelkemet! – és ezt mondva meghalt.

47 Amikor a százados látta, ami történt, így dicsőítette Istent: Bizony, ez az ember igaz volt.

48 És az egész sokaság, amely bámészkodni ment oda, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza.

49 Mindazok, akik ismerték, és az asszonyok, akik Galileából követték, távolabb állva szemlélték ezeket.

50 Volt egy József nevű ember, a nagytanács tagja, jó és igaz férfiú, a júdeai Arimátia városából,

51 aki nem értett egyet a többiek tanácsával és eljárásával, és maga is várta az Isten országát.

52 Ez odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

53 Majd levette a keresztről, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírboltba helyezte, amelyben még senki sem feküdt.

54 Az előkészület napja volt, szombatra virradóan.

55 Az őt követő asszonyok is, akik Galileából jöttek vele, elkísérték, és megnézték a sírt és azt is, ahogyan elhelyezték a testét benne.

56 Majd visszatértek, és illatszereket és keneteket készítettek elő.