1 Erre Jób így felelt:

2 Meddig búsítjátok még lelkemet, és kínoztok beszédetekkel?

3 Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem röstellitek, hogy így erősködtök ellenem?

4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésemet magamra veszem.

5 Ti azonban pöffeszkedni akartok velem szemben, és rám akarjátok bizonyítani gyalázatomat.

6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg és hálójával ő vett körül engem.

7 Íme, kiáltozom az erőszak miatt, de nem kapok választ, segítségért kiáltok, de nincs igazság.

8 Utam elé gátat emelt, nem mehetek át rajta, ösvényemre pedig sötétséget vetett.

9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemről levette a koronát.

10 Megrontott körös-körül, hogy elvesszek, és letördelte reménységemet, mint egy fát.

11 Fölgerjedt haragja ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

12 Seregei együtt jöttek be, és utat törtek ellenem; sátram mellett táboroztak.

13 Testvéreimet messzire elűzte mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem.

14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeztek rólam.

15 A házamnál levők és szolgálóim idegennek tartanak, jövevény lettem előttük.

16 Ha szolgámnak kiáltok, nem felel, még ha könyörgök is neki.

17 Leheletemtől undorodik a feleségem, s undorító az saját testvéreim előtt.

18 Még a kisdedek is megvetnek engem. Ha fölkelek, ellenem szólnak.

19 Megutált minden bizalmas emberem; akiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

20 Bőröm és húsom a csontomhoz tapadt, de a fogam húsa megmenekült.

21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze érintett engem!

22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és miért nem elégedtek meg a testemmel?

23 Ó, bárcsak leírnák beszédeimet, bárcsak följegyeznék egy könyvbe!

24 Vas íróvesszővel és ólommal örökre kősziklába metszenék!

25 Mert tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára megáll a porom fölött.

26 És miután ez a bőröm lefoszlik, testem nélkül látom meg Istent.

27 Én magam látom meg őt; az én szemem látja meg, nem másé. Veséim vágyódnak utána.

28 Ti azt mondjátok: „Hogyan üldözzük?”, merthogy a dolog gyökere bennem rejlik.

29 De féljetek a fegyvertől, mert a harag büntetése a fegyver, és megtudjátok, hogy van ítélet!