---

¹ Ha visszatérsz, Izráel – ezt mondja az ÚR –, hozzám térj vissza! Ha eltávolítod előlem utálatosságaidat, nem ingadozol,
² hűségben, egyenességben és igazságban így esküszöl: „Él az ÚR!”, akkor őbenne áldottak lesznek a nemzetek, és vele dicsekszenek.
³ Mert azt mondja az ÚR Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!
⁴ Metéljétek körül magatokat az ÚRnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy föl ne gyulladjon haragom, mint a tűz, és ne égjen olthatatlanul gonosz cselekedeteitek miatt.
⁵ Adjátok hírül Júdában, hirdessétek Jeruzsálemben, és mondjátok: Kürtöljétek szét az országban! Kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyülekezzetek, és menjünk az erődített városokba!
⁶ Mutassatok jelet Sion felé! Fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást!
⁷ Fölkelt az oroszlán a rejtekéből, elindult a népek pusztítója. Kijött a helyéről, hogy elpusztítsa földedet. Városaidat lerombolják, lakatlanná lesznek.
⁸ Öltözzetek zsákruhába, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el rólunk az ÚR haragjának tüze!
⁹ Azon a napon – ezt mondja az ÚR – elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, a papok elámulnak, és a próféták elcsodálkoznak.
¹⁰ Én pedig azt mondom: Ó, URam, Istenem! Bizony igen megcsaltad ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor ezt mondtad: „Békességetek lesz!”, holott lelkünkig hatolt a kard.
¹¹ Abban az időben azt mondják majd e népnek és Jeruzsálemnek: Tikkasztó szél fúj a magaslatok felől a pusztában népem leányának útjára; nem gabonaszóráshoz és tisztításhoz való!
¹² Erősebb szél fúj annál, miattam érkezik, most én is ítéletet mondok fölöttük.
¹³ Íme, úgy jön, mint a fellegek, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk!
¹⁴ Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megszabadulj! Meddig maradnak még benned bűnös gondolataid?
¹⁵ Hírmondó szava hangzik Dán felől és vészhirdetőé Efraim hegyéről.
¹⁶ Mondjátok meg a nemzeteknek, hirdessétek Jeruzsálemnek: Ostromlók jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen.
¹⁷ Mint mezőőrök, úgy fogják körül, mert pártot ütött ellenem – mondja az ÚR.
¹⁸ Magaviseleted és cselekedeteid okozták ezt neked. A te gonoszságod bizony keserű, egészen szívedig ér.
¹⁹ Ó, én bensőm, ó, én bensőm! Elszorulnak szívem rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen kürtszót hall a lelkem, harci riadót!
²⁰ Vészre vészt jelentenek, bizony elpusztul az egész föld. Hirtelen pusztulnak el sátraim, sátorponyváim egy szempillantás alatt!
²¹ Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát?
²² Bizony, bolond az én népem. Nem ismernek engem, balga fiak ők, nem értelmesek! Van eszük a gonoszra, de jót cselekedni nem tudnak!
²³ Látom a földet, íme, kietlen és puszta, és az eget, de nincs világossága!
²⁴ Látom a hegyeket, íme, megrendültek, és a halmok mind inognak!
²⁵ Látom, íme, egy ember sincs, és az égi madarak is mind elmenekültek.
²⁶ Látom, íme, a bőven termő föld pusztává lett, és minden városa összeomlott az ÚR előtt, haragjának tüze előtt!
²⁷ Bizony, azt mondja az ÚR: Pusztasággá lesz az egész ország, de még nem vetek véget neki.
²⁸ Azért gyászol a föld, és elsötétedik odafenn az ég, mert szóltam, határoztam; nem bánom meg, és nem térek el attól.
²⁹ A lovasok és az íjászok kiáltozására menekül az egész város, menekülnek a sűrű erdőségekbe, és fölmásznak a sziklákra. Minden város elhagyottá lesz, egyetlen ember sem lakik bennük.
³⁰ És te, pusztulásra szánt, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl is, ha arany ékszerekkel ékesíted is magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemedet, hiába szépítgeted magadat! Szeretőid megvetettek téged, életedre törnek.
³¹ Mert mintha vajúdó asszony hangját hallanám, az először szülő sikoltását, olyan Sion leányának hangja. Nyög, és kitárja kezeit: Jaj nekem, mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!