1 Igaz vagy, URam, hogyha perelek is veled. Éppen ezért hadd beszéljek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért boldogul minden hűtlenkedő?

2 Elülteted őket, meg is gyökereznek, fölnövekednek, gyümölcsöt is teremnek. Közel vagy a szájukhoz, de a szívüktől távol!

3 Te ismersz engem, URam! Látsz engem, és megvizsgáltad, hogy milyen irántad a szívem. Válaszd külön őket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd el őket a levágás napjára!

4 Meddig gyászol a föld, és meddig szárad minden fű a mezőn? A rajta lakók gonoszsága miatt pusztul el állat és madár, mert azt gondolják: Nem látja meg a mi végünket!

5 Ha gyalogosokkal futsz, és kifárasztanak téged, hogyan versenyezhetnél lovakkal? Ha csak békés földön vagy biztonságban, ugyan mit teszel majd a Jordán sűrűjében?

6 Bizony még testvéreid és atyád háznépe is hűtlenül bánik veled, tele torokból kiabálnak utánad! Ne higgy nekik, még ha szépen beszélgetnek is veled!

7 Elhagytam házamat, eltaszítottam örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, akit lelkem szeret.

8 Örökségem olyan lett nekem, mint az oroszlán az erdőben. Ordítva támadt ellenem, azért meggyűlöltem.

9 Tarka madár lenne az örökségem? Nem gyűlnek-e ellene a madarak mindenfelől? Jöjjetek, gyűljetek össze, ti mezei vadak mind, jöjjetek, egyetek!

10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, taposta osztályrészemet. Drága örökségemet sivatagos pusztává tették.

11 Pusztává tették, gyászban van előttem, mint a kopár föld! Elpusztult az egész ország, de senki sincs, aki észrevenné.

12 A puszta minden magaslatára pusztítók érkeznek, mert az ÚR fegyvere emészti az országot egyik szélétől a másik széléig. Senkinek sincs békessége.

13 Búzát vetettek, és tövist aratnak, fáradoznak, de nem boldogulnak. Szégyent vallanak jövedelmükkel az ÚR izzó haragja miatt.

14 Azt mondja az ÚR minden gonosz szomszédom felől, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet örökül adtam népemnek, Izráelnek: Íme, kigyomlálom őket földjükből, és Júda házát is kigyomlálom közülük!

15 De ha már kigyomláltam őket, ismét megkönyörülök rajtuk, és visszahozom őket, mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére.

16 Ha jól megtanulják népem útjait, és így esküsznek nevemre: „Él az ÚR!” – ahogy megtanították népemet a Baalra esküdni –, akkor újjáépülnek majd népem között.

17 Ha pedig nem hallgatnak rám, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elveszítem – ezt mondja az ÚR.