1 Történt pedig a Júda királyának, Áháznak napjaiban, aki Jótámnak, Uzzijjá fiának a fia volt, hogy eljött Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen, hogy megostromolja, de nem tudták bevenni.

2 Hírül vitték ezt Dávid házának, és jelentették: Arám egyesült Efraimmal! Erre úgy reszketni kezdett a király szíve és népének szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben.

3 De az ÚR azt mondta Ézsaiásnak: Menj ki, te és a fiad, Seárjásúb Áház elé a Felső-tó csatornájának végéhez, a Ruhafestők mezejéhez vivő útra,

4 és mondd meg neki: Vigyázz, és légy nyugodt, ne félj! Ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő üszkös fadarab miatt, Recínnek, az aráminak és Remaljá fiának fölgerjedt haragja miatt!

5 Mert gonoszt tervelt ki ellened Arám, Efraim és Remaljá fia, ezt mondva:

6 Menjünk Júda ellen, félemlítsük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királlyá fölötte Tábal fiát.

7 De az ÚR Isten így szól: Nem valósul meg, és nem úgy lesz!

8 Mert Arám feje Damaszkusz, és Damaszkusz feje Recín, és még hatvanöt esztendő, és elpusztul Efraim, és nem lesz többé nép.

9 Efraim feje pedig Samária, és Samária feje Remaljá fia. Ha nem hisztek, bizony nem maradtok meg!

10 Azután így szólt az ÚR Áházhoz:

11 Kérj jelt Istenedtől, az ÚRtól, kérj a mélységből vagy föntről a magasból!

12 Mikor azután Áház így szólt: „Nem kérek, és nem kísértem az URat!”,

13 akkor azt mondta a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! Hát nem elég, hogy embereknek okoztok bosszúságot, még Istenemet is bosszantjátok?

14 Ezért maga az ÚR ad jelt nektek: Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnek nevezik őt.

15 Vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt elvetni és a jót választani.

16 Mert mielőtt e gyermek megtanulná elvetni a gonoszt és a jót választani, pusztává lesz az a föld, amelynek két királyától reszketsz.

17 Az ÚR pedig oly napokat fog hozni rád, népedre és atyád házára, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elszakadt Júdától: elhozza Asszíria királyát.

18 Azon a napon füttyent az ÚR a legyeknek Egyiptom folyóvize mellett és a méheknek Asszíria földjén,

19 s mind eljönnek, és letelepszenek a mély völgyekben, a sziklák hasadékaiban, minden tövisbokron és minden legelőn.

20 Azon a napon leborotválja az Úr a folyamon túl bérelt borotvával, Asszíria királya által a fejet és a lábak szőrét, sőt a szakállt is levágja.

21 Azon a napon mindenki csak egy fejőstehenet és két juhot tart,

22 de a sok tej miatt vajat eszik: mert vajat és mézet eszik, aki csak megmaradt e földön.

23 Azon a napon minden helyet, ahol ezer szőlőtő ezer sékelt ért, tövis és gaz ver föl.

24 Nyilakkal és íjjal jár ott az ember, mivel tövis és gaz veri föl az egész földet.

25 Sőt a hegyekre sem mennek föl, ahol azelőtt kapáltak, mert félni fognak a tövistől és a gaztól. Mindez ökrök legelője lesz, és juhok járnak rajta.