---

¹ Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
² Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
³ Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
⁴ És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
⁵ Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
⁶ Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
⁷ Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
⁸ Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
⁹ Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
¹⁰ Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
¹¹ Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
¹² Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
¹³ Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
¹⁴ Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
¹⁵ Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
¹⁶ Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
¹⁷ Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
¹⁸ Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
¹⁹ Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
^{20
21
22
23
24}